A Legendás Albumok sorozat koncertjein a jazztörténet szempontjából különösen jelentős lemezek anyagait hallhatjuk a Modern Art Orchestra előadásában. A koncertekkel a zenészek nem csupán tiszteletüket fejezik ki a jazzlegendák és műveik iránt – a Legendás Albumok mögötti műhelymunka fejlődési folyamat is egyben. A MAO muzsikusai tanulmányozzák és belsővé teszik az aktuális lemezanyag egészét, a zenei szerkezeteket és a hangszereléseket az előadások alkalmával érintetlenül hagyva. Minthogy a jazz nyelvezetének alapvető összetevői az improvizáció és a szólisztikus önkifejezés, a muzsikusok természetesen rögtönzött szólókat adnak elő a koncerteken. Az eredeti szerzemények és hangszerelések tiszteletben tartásának és a Modern Art Orchestrától megszokott színvonalú zenészek improvizációinak köszönhetően a Legendás Albumok egyszerre hozza testközelbe a hallgatókat a jazz-mesterművek hagyományával és garantál friss zenei élményt.

MAO Legendás Albumok | Sonny Stitt / Paul Gonsalves: Salt and Pepper

Különleges figura volt az idén száz éve született szaxofonos, Sonny Stitt. Néhányan lesajnálták Charlie Parkerhez hasonló felfogása miatt, később igazi tekintélyt vívott ki magának, főleg amikor áttért a ternoszaxofonra. Így játszhatott Bud Powell, Miles Davis, Quincy Jones és Jim Hall társaságában. Magányos farkasnak is nevezték, mert mindig új partnereket keresett. Szeretett szaxofonosokkal kiállni, és ontotta a lemezeket ebben az időben. 1964-ben Paul Gonselves volt a partnere, akivel a párbeszéd olyan spontán volt, amennyire csak lehet. Gonsalves Duke Ellington zenekarának alaptagja volt (el is játsszák a Perdido-t a Duke-féle repertoárból). Azt mondják, hogyha Gonsalves nem ad elő egy 27 periódusos, egybefüggő szólót a Newport Jazzfesztiválon 1956-ban, lehet, hogy feloszlott volna a zenekar, de ez új híveket szerzett nekik. Stitt és Gonsalves hasonlósága stílusukban nyilvánvaló, ám különböznek megszólalásban: az öblös, vérbő, áradó hangú, csak néhány évvel idősebb mesterhez képest Stitt sokkal vibrálóbb, fürgébb, egy hajszállal vékonyabb. Ha a nyitószám, egyben a lemez címéből, a helyben rögtönzött középtempójú bluesból, a Salt and Pepper-ből indulunk ki, akkor inkább őt lehet a paprikához hasonlítani. A MAO törzsközönsége ebből talán már sejtheti is, hogy Dennert Árpád játssza Gonsalves, Bacsó Kristóf pedig Stitt szólamát. Ez annál is inkáb találó, mivel az egyetlen balladára, a Stardust-ra Stitt altszaxofonra váltott.