A zene, amely a tizenkilencedik és huszadik század fordulóján a jazz egyik alapköve lett, a fantasztikus lengyel zongorista, Marcin Masecki kezei alatt egészen új dimenziót kap: személyessé és titokzatossá válik, ugyanakkor pulzáló, életteli és kortárs. A ragtime Masecki interpretációjában nem ’revival’, hanem egy új szellemiség születése a személyes alkotói világából, hiszen ez az egyik legkorábbi szenvedélye. A BMC Records kiadásában most megjelenő Ragtime című album a műfaj számos hagyományát feleleveníti, miközben többféle módon is utal rá, hogy előadójuk minden kétséget kizáróan európai személyiség. A lengyel zongorista kiemel környezetéből egy mára szinte már anakronisztikusnak ható zenét, ami ezzel majdnem hogy elveszti eredeti jelentését, de 2018-ban új értelmet kap, különlegességként és értékesként tűnik fel. Hasonlít a régi dallamokra, mégis más. Valami új.

Masecki régi harcostársa és barátja a dobos Jerzy Rogiewicz, lassan olyanok ők, mint a sziámi ikrek. Rogiewicz ideális tettestárs a Masecki-féle repülésekhez és merülésekhez, hol dinamikus, hol csak utánzó, mintha Masecki testének meghosszabbítása volna a dobfelszerelés is. A duó türelmesen épít fel minden számot, engedi őket bővülni, fejlődni a ragtime adott szabályrendszerén kívül, és így nem körkörös, hanem felfelé ívelő spirálformát ad nekik.

Masecki képes kitágítani egy látszólag zárt ritmikai képlet határait, s ez ad igazi lendületet a zongorista egyik briliáns kvalitásának: rögtönzési tehetségének. Masecki ezúttal az improvizációt teszi stílusa és mondandója lényegévé, s ezt a stílust soha senki még úgy nem játszotta, mint most ő.

(Yahvé M. de la Cavada kísérőszövege alapján)