"Szerény produktum" – lutheránus mise Drezda számára

"Királyi Fenségednek a legmélyebb hódolattal nyújtom át ezen szerény produktumát ama tudománynak, mire a zenében szert tettem, a legalázatosabban kérvén, hogy Fenséged abban ne a csapnivaló kompozíciót tekintse" – ezekkel a szavakkal kezdődik az az ajánlás, amelyet 1733-ban Bach a h-moll mise első szakaszához mellékelt, amikor a művet benyújtotta a drezdai választófejedelemnek. A műről szóló négyrészes előadássorozat második alkalmával Fazekas Gergely ezt a "csapnivaló kompozíciót" vizsgálja közelebbről, vagyis a Kyrie–Gloria szakaszt, amelyben a korszak valamennyi vokális műfaja megjelenik az operai duettől a Palestrinát idéző régi stílusú kórustételig.

Mi vitte rá minden idők legjelentősebb lutheránus egyházzenészét, hogy megzenésítse a teljes katolikus miseszöveget? Miért tekinthető az úgynevezett „h-moll mise” a Bach-életmű összefoglalásának? Hogy gondolhatta a 20. század egyik legjelentősebb Bach-kutatója, Friedrich Smend, a h-moll mise kritikai kiadásának készítője, hogy nem egységes műalkotásról van szó, hogy tehát a h-moll mise valójában nem is létezik? S miként képes a mű elementáris hatást gyakorolni a hallgatóra keletkezése után közel háromszáz évvel is? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Fazekas Gergely zenetörténész négyrészes előadássorozata.

További előadások: november 26., december 10.