A hangverseny a ma élő és aktívan alkotó brit zeneszerzők négy generációjának talán legfontosabb képviselőit vonultatja fel. Mind a négyen újító és egyéni módon nyúlnak a kamaraegyüttes geometriailag sokféleképp formálható karakteréhez, mégis rengeteg közös vonás fedezhető fel a nyelvezetükben.

A harmincas éveinek elején járó Mason fiatalkora ellenére számos nemzetközi díjat tudhat magáénak, és olyan zenekarok felkérésére komponál, mint a Philharmonia Orchestra vagy a Bécsi Filharmonikusok. Layers of Love című művét az a mindenkinek ismerős és visszatérő érzés ihlette, amikor valami megfoghatatlan és elérhetetlen után vágyódunk.

Mason mestere, Sir George Benjamin az egyik legtöbbet játszott ma élő kortárs operaszerzőként vonul be a zenetörténelembe; műveinek drámai nyelvezete és színes hangzávsilága At First Light című művében is karakteresen jelen van. A Simon Rattle által bemutatott mű Masonéhoz hasonlóan egy konkrét érzést jelenít meg, amelyet a Tate galériában található egyik késői Turner-festmény fény-játéka ihletett a szerzőben.

Thomas Adés szintén a ma élő legtöbbet játszott szerzők egyike. Living Toys című alkotásának fő-motívuma a mindenkori gyerek álma, aki a közkedvelt "mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésére nem a felnőtteknek tetsző választ adja, hanem a körülötte lévő tárgyak és játékok megelevenítésével vitézzé, asztronautává, bikákkal küzdő és angyalokkal táncoló mesehőssé szeretne válni.

Az estét a másik Sir, Harrison Birtwistle immár több, mint fél évszázada komponált és már-már klasszikusnak számító Tragoedia című műve zárja, amely az elmúlt évtizedekben a kortárs ensemble-repertoár ikonikus darabjává vált. A cím csalóka, és szó sincs tragikus hangvételről: a Tragoedia szó szerinti fordítása "kecskedal", amelyet a szerző a hangszercsoportok különféle keverésével, meglepő párosításával, leírása szerint egy “absztrakt színház” élményével jelenít meg. (Madaras Gergely)