A d-moll triót Robert Schumann „napjaink mester-triójának” nevezte, Mendelssohnt pedig a 19. század Mozartjának. A darab 1839-ben Frankfurtban született, Felix Mendelssohn életének egyik különösen boldog és kiegyensúlyozott, „fiatal házas” időszakában. A trió hamar népszerű lett, és a sikert az is fokozta, hogy az 1840-es lipcsei ősbemutatón, majd az 1843-as londoni bemutatón is maga Mendelssohn ült a zongoránál.

A c-moll triót Mendelssohn születésnapi ajándékul szánja nővérének, Fannynak, és 1845 áprilisában készül el a darabbal. A komponálás idejére – amely egybeesik másfél éves kisfia, Felix súlyos betegségével és szerencsés felgyógyulásával – kivonja magát a zenei életből: nem fogad el felkéréseket, meghívásokat, családjával visszavonul Bad Sodenbe, hogy nyugalomban komponálhasson. A légkört, amiben a darab született, a következőképpen írja le: „Végre nincs frakk, nincs zongora, nincs névjegyleadás, nincs kocsi, ló, de van szamaragolás, mezei virág, kottapapír és vázlatkönyv, Cécile és a gyerekek.”