„H-dúr – Vad szenvedélyt kifejező erős színek, a legragyogóbb árnyalatokból komponálva. Harag, düh, féltékenység, őrjöngés és a szív minden terhe benne lehet.
H-moll – Mintha a türelem hangneme volna ez, az ember sorsába és isteni elrendelésbe való belenyugvás nyugalmáé.”
F. D. Schubart: Ideen zu einer Aesthetik der Tonkunst (1806)

A Classicus Quartet koncertciklusa – klasszikus alkotások és kortárs szerzők műveiből válogatva – a kromatikus skála lépcsőfokairól vet egy-egy pillantást a vonósnégyes-irodalomra a BMC Koncerttermében.
Ezúttal Haydn, Csajkovszkij és Barber képviselik a klasszikusokat, míg Futó Balázs most bemutatásra kerülő kvartettje Haydn Op. 64 No. 2. h-moll vonósnégyes II. tételének (Adagio ma non troppo) egyfajta sajátos reprodukciója. A zenei folyamatot Haydn H-dúr Adagio-jának formailag és harmóniailag látszólag kiszámíthatatlan, mégis tökéletesen rendezett struktúrája irányítja, befolyásolja. A Lo stesso ma non troppo Haydn (a cselló fáradhatatlan átvezetőinek köszönhetően) végtelennek tűnő zenei folyamatát képezi le, de nem nagyon: mentes a klasszikus stílus kötöttségeitől, inkább Haydn e tételének a mai füllel és érzékekkel történő befogadása által bekövetkezett zenei élményeket fogalmazza újra.