A műsoron szereplő kompozíciókat egy olyan zenei örökség köti össze, amely egyik zeneszerzőről a másikra száll. Nemcsak a szó szoros értelmében emlékekről van itt szó, mint például Eötvös Berio-emlékdarabja esetében, hanem zenei hagyományokról és személyes kapcsolatokról is, amelyek eltéphetetlen szálakkal fűzik össze a zeneszerzőket és műveiket. A szál Ligeti Györgytől indul, és folytatódik fia, Lukas Ligeti, illetve egyik legsikeresebb tanítványa, Sidney Corbett műveiben. Alessio Elia Corbetten keresztül részesült ebben az örökségben, de Alessandra Raverával együtt kötődik a Római Iskolához is, amelyhez az Eötvös által megidézett Berio is tartozott. He és Wu ugyanebből az általuk képviselt európai hagyományból merít. A koncert Debussy egy darabjával zárul, aki a 19-20. század fordulóján nyitott új utakat a zeneszerzésben.