Ezen az estén határokat nem ismerő művészek veszik kezükbe és formálják tovább Ligeti örökségét. Az első szettben két kisegyüttes tesz tanúságot arról, hogy a magyar zeneszerző munkásságának ihlető ereje a kortárs jazzben is a mai napig jelen van. A Concerto Budapest égisze alatt működő Ligeti Ensemble zenészei szólaltatják meg az embert próbáló tíz fúvósötöstételt, amelyekre Lukács Miklós Cimbiózis Triója felel, elmosva a kortárs zene és jazz között sokszor amúgy is oly vékony határvonalat. A koncert második felében a Modern Art Orchestra folytatja a 19-20. századi magyar zene felfedezését és kreatív újjáteremtését: Liszt-, Bartók- és Kodály-produkciójuk után a zenekar szólistái – maguk is zeneszerzők – ezúttal Ligeti darabjaira reflektáló kompozíciókkal készülnek. Forrásaik között főként korai művek szerepelnek, amelyektől Ligeti a bartóki minták követése vagy a népzene akkoriban elvárt felhasználási módja miatt később elhatárolódott. Amellett tehát, hogy a Modern Art Orchestra tagjai jazz-kamarazenei köntösben mutatják be Ligeti világát, az idő- és stiláris síkok kibékítésére is kísérletet tesznek: fiktív értelmezés keretében mutatják be, hogy a zeneszerző emigráció előtti és utáni kompozíciói nem állnak kizárólagos viszonyban egymással, sőt egymásba olthatók. A zenekar vendégekkel is bővíti a műsor palettáját, a sokoldalú Fassang László a Hammond-orgona színeivel gazdagítja a hangzást, a Moment’s Notice trió játékában pedig a pillanat ihlető ereje sodorja magával a hallgatót.