A Lukács, az egy fogalom volt (van). Örkény István kilép a gőzből, az ajtóban nekimegy egy fiatalember, már majdnem elküldi melegebb tájakra, de hát a Latinovits az, arra meg kár haragudni, a hidegvízben ott ázik a kis Kállay Feri, a kinti medencében meg a Tanár Úr, szokás szerint egyedül úszkál. Kodályt olyan morcos, magának való figurának képzeljük, mosolytalan, gyomorbeteg fajtájú embernek. Jó, akkor hallgassuk csak meg a műveit: azok nem hazudnak. Derű, báj, életszeretet, és rengeteg humor, antik szépség. Számunkra a hangokból ez a Kodály bontakozik ki. Egy törékeny, végtelenül érzékeny lélek. Egy vérbeli romantikus. Korának talán utolsó képviselője.