Ha van szívfájdalma egy szimfonikus zenekarnak, akkor az az, hogy a műfajok királynője, az opera csak nagyritkán kerül terítékre koncertjei során. Verdit nem lehetett kihagyni ebből az immár hatodik éve megrendezett zeneszerző-portré sorozatból: ő nem csak az opera, az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobbja volt. Zenéjét és személyiségét hőseinek szemszögéből próbáljuk megfejteni Eckhardt Gábor értő és érző kommentárjaival, és végre mi is kicsit lubickolhatunk az opera varázsvilágában.

Verdihez fel kell nőni, énekesi szempontból legalábbis mindenképp. Hatványozottan igaz ez a férfi főhősökre: sok nagy művész évtizedeken keresztül csiszolta egy-egy jelentős Verdi szerepét, mire rátalált a figura mélyén megbúvó emberre. Mert az opera csodája nem a hangokban, hanem a hangokból kirajzolódó drámában van – ez ugyan közhely, mégis ritkán történik meg a nagy találkozás. Verdi a férfiakkal szemben kissé szigorúbb, mint a női főhősök esetében: több a gonoszság, az önkényeskedés, de itt is sok száz árnyalatát lehet felfedezni a rendszerint szenvedő, és küszködő férfiléleknek.